Finnország fővárosa már megkapta az 1940-es nyári olimpiai játékok rendezési jogát, de ezt az 1939-ben kezdődött második világháború megakadályozta. Ennek ellenére 12 évvel később az olimpiai láng még mindig megérkezett Helsinkibe.
A versenyen 4925 sportoló vett részt 65 országból. Először érkeztek a Szovjetunió sportolói az olimpiai játékokra, amelyek nagyon nagy események voltak a nemzeti sport számára. A békés együttélés megalapozásának fontos állomásává vált az a lehetőség, hogy sportpályákon találkozhassanak különböző politikai rendszerű országok sportolóival. Az Olimpiai Bizottság úgy vélte, hogy a sport minden politikai megosztottság felett áll. De a gyakorlatban a sport a kapitalista és szocialista országok újabb módjává vált annak bizonyítására, hogy fejlõdési útjuk elõnyei.
A tizenötödik olimpián 17 sportág képviseltette magát 149 szakágban. A szovjet és az amerikai sportolók versengése miatt a helsinki olimpiát 66 olimpiai rekord jegyezte, amelyek közül 18 világrekord volt. Az összesített éremtáblázatban az első helyet az Egyesült Államok sportolói szerezték meg, akik 40 arany-, 19 ezüst- és 17 bronzdíjat nyertek. A Szovjetunió második helye, amely először vett részt az olimpiai játékokon, nagy sikert aratott, a szovjet sportolók 22 arany-, 30 ezüst- és 19 bronzérmet kaptak. A harmadik helyet a magyar csapat szerezte 16 arany-, 10 ezüst- és 16 bronzéremmel.
A helsinki játékok bekerültek a történelembe és rekordokat döntöttek. Így a kalapácsvetők most először lépték át a 60 méteres határt, amelyet korábban senki nem nyújtott be. A rekordot Magyarország képviselője, Cermak József állította fel. A magasugrók megszerezték a korábban elérhetetlennek tűnő tereptárgyat és a magasugrók - Walter Aevis amerikai olimpikon meg tudta ugrani a dédelgetett 2 métert.
A Szovjetunió számára az első arany olimpiai érmet Nina Romashkova (Ponomareva) diszkoszvető szerezte meg, aki örökre beírta nevét az orosz sport történelmébe. A szovjet tornászok nagyon jól teljesítettek: Maria Gorokhovskaya két arany- és öt ezüstérmet, Viktor Chukarin négy arany- és két ezüstérmet szerzett, abszolút olimpiai bajnok lett. Először hangzott el újra és újra a Szovjetunió himnusza az olimpiai csarnok boltívei alatt.
A Jugoszlávia és a Szovjetunió csapatai közötti focimeccs nagyon drámai módon fejlődött. Az első félidő után a jugoszlávok 4-0-ra nyertek, a Szovjetunió csapatának veresége elkerülhetetlennek tűnt. De a második félidőben a hihetetlen történt, a szovjet sportolóknak sikerült öt gólt szerezniük, egyet engedve. A főidő döntetlennel zárult, egy fél extra óra sem hozta nyilvánosságra a győztest. Ismétlődést terveztek, amelyben a szovjet sportolók ennek ellenére 3: 1-es vereséggel veszítettek a jugoszlávok ellen. Ennek szomorú következményei voltak - a játékosokat megbüntették, és feloszlatták a CDSA csapatát, amely az olimpiai csapat gerince volt.
Kétségtelen sikert aratott az olimpián először játszó szovjet kosárlabda-válogatott második helye. Az első helyet az amerikai sportolók nyerték, a harmadikat - az uruguayi olimpikonok.
A búvárkodás során az Egyesült Államok sportolói kiválóan teljesítettek, megnyerve mind a négy aranyérmet. De a súlyemelésben a szovjet sportolók képesek voltak megfelelően ellenállni az amerikaiaknak. Ennek eredményeként az amerikaiak 4 aranyat nyertek, a Szovjetunió sportolói - hármat.
A helsinki nyári olimpiai játékok egyik érdekessége, hogy hivatalosan nem voltak lezárva - a záróünnepségen Siegfried Edstrom NOB-elnök nagy beszédet mondott, de a fő szavakat elfelejtette kimondani - "Kihirdetem a XV. zárva." Ezért a helsinki játékokat továbbra is hivatalosan nyitottnak tekintik.
