1988-ban a téli olimpia fővárosa az a város volt, amely régóta törekedett erre a megtiszteltetésre. Nem először tartják a játékokat Kanadában. Előtte Montrealban zajlottak, és 1988-ban Calgary városa következett.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság ülését, amelyet az 1988-as játékok fővárosának megválasztásának szenteltek, hét évvel korábban, 1981-ben tartották. A fő versenyzők Calgary, Falun (Svédország) és Cortina D'Ampezzo (Olaszország) városok voltak. Az olasz város korábban otthont adott játékoknak, amelyek talán nem a javára váltak. Ugyanakkor a kanadai pályázatot a környék jó időjárási viszonyai miatt is megjegyezték.
A Téli Sportközpontot és az Olimpiai Parkot, valamint számos egyéb sportlétesítményt kifejezetten a calgaryi játékok számára építettek. Ez lehetőséget adott a városnak arra, hogy az olimpia után számos sport- és kulturális eseménynek otthont adjon.
A játékok február 13. és 28. között tartottak. Összesen 57 ország csapatai vettek részt az olimpián. Közülük néhány, például Fidzsi-szigetek, Guam, Jamaica, Guatemala és az Antillák először küldték sportolóikat a téli olimpiára.
A versenyeken az érmek számában az első helyet a Szovjetunió foglalta el. A Szovjetunióból érkező síelők és biatlonisták bizonyultak a legjobbaknak. Az NDK csapata enyhe lemaradással a második lett. Ennek az államnak a szánkói és korcsolyázói különösen erősnek bizonyultak.
A harmadik helyet a svájci válogatott szerezte meg. Ezen állam sízői nyerték a legtöbb érmet ebben a sportágban.
Az Egyesült Államok meglehetősen mérsékelten teljesített. Sportolóik csak a 9. helyen voltak. Általánosságban ez tükrözte az akkori sport erőviszonyait. Az amerikai csapat a legjobban teljesített a nyári játékokon, különösen az atlétikában.
A területén a játékokat megrendező Kanada a 13. helyet szerezte meg. Egyetlen aranyérmet sem nyert, ezüstre és bronzra szorítkozott. A második helyezést a férfi és női műkorcsolyában teljesítő kanadaiak szerezték meg, a bronzérmet pedig egy jégtáncban teljesítő páros és két alpesi síző szerezte meg.
