1968-ban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ismét Franciaországra bízta a játékok megrendezését. Ebben az évben Grenoble a téli sportok nemzetközi sportversenyeinek fővárosa lett.
A végső döntést, miszerint a játékokat Grenoble-ban rendezik, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) 1964-es ülésén hozták meg. Grenoble vetélytársa Japán Sapporo városa, Oslo norvég fővárosa és az Egyesült Államokban található Lake Placid volt. A francia sípálya kis különbséggel nyert a verseny utolsó fordulójában a kanadai Calgary városával.
Négy év alatt több speciális sportlétesítményt építettek a játékokhoz Grenoble-ban, például az Olimpiai Stadiont. Az alpesi sí- és szánkópályák már korábban is léteztek, ami lehetővé tette az olimpiára való felkészülés pénzügyi költségeinek csökkentését.
Csak 37 állam vett részt a játékokban. Ez a verseny volt a debütálás a marokkói csapat számára. Emellett az 1968-as olimpia volt az első, amelyen a Német Demokratikus Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság csapatai külön vettek részt.
A nem hivatalos éremtáblázat első helyét Norvégia szerezte meg, ami tükrözi e csapat sportolóinak magas szintű felkészültségét a téli sportokban. A legjobb az egészben, hogy a norvég síelők megmutatták magukat. A korcsolyázók és a biatlonisták több érmet is hoztak.
A második csak egy érem lemaradásával a Szovjetunió volt. A Szovjetunió jégkorong-válogatottja aranyat kapott. A szovjet korcsolyázók kiválóan teljesítettek. Ljudmila Belousova és Oleg Protopopov párosa az első helyet szerezte meg, míg Tatjana Zsuk és Alekszandr Gorelik második lett. Ezenkívül egy arany egy szovjet sportolónak jutott síugrásért, ami jelentős siker volt a Szovjetunió számára ebben a szakágban.
A harmadik a fogadó ország Franciaország csapata volt. A válogatott szinte összes érmét olyan síelők hozták, akiknek a szintje Franciaországban hagyományosan magas. Az Egyesült Államok csapata meglehetősen átlagosan teljesített, összesítésben a 9. helyen végzett. Az ország egyetlen aranyérmét a műkorcsolyában teljesítő Peggy Flaming hozta.
