Az 1972. évi tizenegyedik téli olimpiai játékokat február 3. és 13. között rendezték meg Japán Sapporo városában. 35 ország sportolói vettek részt rajtuk, összesen 1006 fő. 10 sportágban 35 díjcsomagot játszottak.
A múlt század 60-as évek második felét nagyon nehéz világpolitikai helyzet jellemezte. A Szovjetunió és az Egyesült Államok egyre növekvő konfrontációja, a délkelet-ázsiai helyi konfliktusok és más súlyos világproblémák rányomták a bélyegüket általában a sport és különösen az olimpiai mozgalom fejlődésére.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) 61. ülésszakán, amelyet 1964 januárjában tartottak az ausztriai Innsbruckban, a játékok szervezésével és a dél-afrikai sportolók 1964-es olimpián való részvételének eltávolításával kapcsolatos kérdéseket fontolgatták. Ennek oka a folyamatos faji megkülönböztetés volt. A Nemzetközi Sportszövetségek és a NOB közös találkozójának résztvevői, amelyet 1965. február 8-án tartottak a svájci Lausanne-ban, a politika befolyásának kizárásának problémáját fontolgatták az olimpiai mozgalomban.
A világ helyzetének összetettsége ellenére az olimpiai mozgalom mégis új lendületet kapott a fejlődésben. Ezt megerősíti a hivatalosan benyújtott, 1965. október 6-án benyújtott kérelem, amelyet a Japán Nemzeti Olimpiai Bizottság vezetése nyújtott be a NOB elnökéhez. Azt kérte, hogy Sapporo várost vegyék tekintetbe az 1972-es XI. Téli olimpiai játékok helyszínére.
A NOB 64. ülésszakán, amelyet 1966 áprilisában Rómában rendeztek, eldőlt a rendező ország kiválasztásának kérdése az 1972. évi tizenegyedik téli olimpián. Sapporo a finn Lahti, a kanadai Banff és az amerikai Salt Lake City legyőzésével nyerte el az olimpia rendezési jogát. Ezek a játékok voltak az első téli olimpiák, amelyeket az Egyesült Államokon és Nyugat-Európán kívül rendeztek, a negyedik pedig ezeken a régiókon kívül (elődök: Melbourne 1956, Tokió 1964, Mexikóváros 1968).
A versenyeket a Makomanai Olimpiai Központban rendezték, ahol biatlonisták, korcsolyázók, síelők, műkorcsolyázók és jégkorongozók versenyeztek, valamint a közeli Más-hegységben (alpesi síelés, szánkó, bob) és az Eniván (lefelé). Körülbelül 550 millió dollárt költöttek a játékok előkészítésére.
A szapporói olimpián a legtöbb érmet (egyenként három aranyat) Galina Kulakova szovjet síző (5 és 10 km-es futamok, váltó) és Ard Schenck holland korcsolyázó (1500, 5000 és 10 000 méteres futamok) szerezték meg. A szenzáció-felfedezés a japán sportolók-ugrók voltak a 70 méteres ugródeszkáról: Akitsugu Konno, Yukio Kasaya, Seiji Aochi mindhárom aranyérmet megnyerte ebben a sportágban.
Az érmek teljes számát tekintve a Szovjetunió csapata magabiztosan, mindenki számára váratlanul kijött az élen, az NDK sportolói a másodikok lettek, másodszor léptek fel önálló csapatként.
