Az első olimpiai lövöldözős versenyeket 1896-ban Athénban rendezték. Akkor csak férfiak vettek részt a versenyen. 1968 óta a nők is elkezdtek versenyezni ebben a tudományágban.
A nyári olimpia programjában a lövészet önálló sportággá vált 1996-ban. Most ezen a versenyen 15 díjcsomagot játszanak.
Az olimpiai lövöldözés fel van osztva golyó és csapda lövésre. Az első puskás fegyverekből készül egy lőtéren. Ha pneumatikus fegyvereket használnak, akkor lövéseket adnak le 10 méteres távolságból. Lőfegyverek esetén a lövő és a cél közötti távolság 25 vagy 50 m legyen.
A férfi pneumatikus fegyverlövő verseny során a sportolók 60-szor lőnek pisztollyal és puskával. A nők 40 kísérletet kapnak.
A férfiak 25 és 50 m távolságból 60 lövést hajtanak végre egy pisztolyból. Az időt rövidebb távolságból számolják. A sportnők 2-szer lőnek, 25-ről 30-szor.
A harmadik golyós lövöldözési gyakorlat sportpuskával történik. Ez a fegyelem viszont két típusra oszlik: hajlamos helyzetből és 3 helyzetből. Az első versenyen a sportolók 60 métert lőnek le 50 m-ről. A második versenyen lövéssorozatot tartanak: először fekve, majd térdről, végül állva. A férfiak minden helyzetből 40 lövést adnak le egy 50 méteres távolságból a célig, egy nő pedig - 20 lövés ugyanazon a távolságon. Minél több pontot szerez a lövő, annál közelebb lesz a győzelemhez.
A skeett lövés abban különbözik, hogy a szabadban, a lőtereken hajtják végre. A használt fegyver egy sima csövű puska. A lövést repülő célpontokon (skeet) hajtják végre. A teljesítmény eredményeinek kiszámításakor a törött célok számát veszik figyelembe. Többféle állvány létezik. A férfi versenyeken kerek lelátókat, árokállókat és kettős létrát használnak. A nők között a bajnokságot egy kerek állvány és egy létrán határozzák meg.
