Nagyon gyakran olvasható a sebességtartó képesség fejlesztésére vonatkozó kézikönyvekben, hogy a transzferfutást használja fő feladatként. A shuttle futás rendszeres edzései megtalálhatók a kosárlabdázók, a parkour sportolók és az ökölvívók edzésterveiben. Még a katonaság által elfogadott sportnormák között is láthatja a "4x100 m-es transzfert". Mi a transzfer futás és miért olyan gyakori a különféle sportolók edzésprogramjaiban?
A transzferfutás egy olyan edzésfutás, amelynek során egy sportoló ismételten fut ugyanazon rövid távon. A sportoló mozdulatai utánozzák a szövő transzfer mozgását: többször előre és hátra. Ezért ennek a futóedzésnek a megfelelő neve keletkezett, és általában a shuttle futás távolsága nem haladja meg a 100 métert. Minden alkalommal, amikor a táv végére ér, a sportolónak meg kell érintenie a célvonalat, vagy meg kell kerülnie egy akadályt. A transzferfutást gyakran használják az iskolai testnevelés órákon, különösen akkor, ha nincs lehetőség 60 és 100 méteres távok lefutására. Ezt a fajta futást különféle versenyek szervezői használják, mint például a "Boldog indulást" vagy a "Anya, apa, sportcsalád vagyok". Ez nem meglepő, a sportolók nagyon gyorsan, meggondolatlanul, sok megállással és kanyarral teljesítik a távot. Habár a pálya végén lévő éles kanyarok és mozgásváltozások teszik az ingát a traumatikusabb futóedzéssé, az ingajáratok alacsonyak vagy magasak lehetnek. A sprint szakágak számára kötelező rajtkockákat azonban nem használják a transzfer versenyeken. A transzferfutás magas rajtja hasonló a gyorskorcsolyázók startjához: a kocogó láb a lehető legfeszültebb, a lengőláb enyhe fordulattal a lábujj mögött áll. A gyors indulás képessége a fő sikertényező a transzferfutásban. A kezdősebesség fejlesztése érdekében használják ezt a fajta futást a sprinterek edzésén. A transzferfutás maximális sebességének fejlesztése érdekében a távolság megtételének technikájának meg kell egyeznie a rövid távú futás módjával: lábujjak, magas ütés, a csípő magas emelése … De ebben a futó tudományágban nem a sebesség a fő. Nagyon fontos az ügyesség fejlesztése annak érdekében, hogy a célvonalat és a kanyarokat minimális időveszteséggel teljesítsük. A megálló lépés kidolgozása, amelyet az atléta a fordulás előtt elvégez, olyan játékterületeken szükséges, mint a kosárlabda, a foci, a kézilabda. A robbanásszerű kocogás elengedhetetlen képesség egy jó ökölvívó számára, és az ingajárás sem különbözik a 100 m-es céltól. A táv utolsó szakaszában a sportoló megpróbálja kifejleszteni a maximális sebességet és a legnagyobb gyorsítással futni a célvonalon. Ne próbáljon előre haladni, mint a tapasztalt sportolók a versenyben. Ehhez nagyon jó testkoordinációra van szükség. Csak végezzen maximális sebességgel. A transzferfutás nagyon komoly stresszt jelent a test számára, ezért ahhoz, hogy ezeken a gyakorlatokon ne sérüljön meg az ízületek vagy az izmok, jó futóedzéssel kell rendelkeznie. Ugyanakkor a transzferfutás az egyik legjobb futógyakorlat a kezdeti sebesség, az agilitás és a befejező roham fejlesztésére. Az ilyen típusú futás gyakorlása elősegíti a mozgások koordinációjának fejlesztését, javítja sebességi tulajdonságait, és megtanulja, hogyan kell megfelelően elosztani az erőket a távolságtól.
