Szöul a NOB 84. ülésszakán, 1981. szeptember 30-án megkapta a XXIV nyári olimpia rendezésének jogát. Az előző olimpia bojkottjai után a Szovjetunió, az USA, Kelet-Németország és más országok legerősebb sportolói végre lehetőséget kaptak arra, hogy újra megmérjék erejüket.
A bojkottokat ezúttal sem sikerült teljesen elkerülni: Kuba, Etiópia, Nicaragua és néhány más ország.
Ennek ellenére 159 ország vett részt a játékokon, őket 8391 sportoló képviselte, ami rekord lett. A játékok közvetítését a világ 139 országában több mint hárommilliárd ember nézte. Az olimpia programjában új sportágak szerepeltek - tenisz és asztalitenisz, női sprint a kerékpározásban, 10 000 méteres futás a nők számára és további 11 szakág.
Már megszokottá vált, hogy az érmekért a legintenzívebb küzdelem a Szovjetunió, az USA és az NDK között folyt. Így történt ez Szöulban is, a nem hivatalos csapatversenyben a szovjet sportolók 55 arany-, 31 ezüst- és 46 bronzérmet nyertek. Az NDK olimpikonjainak sikerült megszorítani az amerikaiakat és megszerezni a második helyet, 37 arany-, 35 ezüst- és 30 bronzérmet kaptak. Az Egyesült Államok sportolói meglehetősen elmaradtak mögöttük, 36 arany-, 31 ezüst- és 27 bronzérmet nyertek.
A szöuli versenyeken a szovjet tornászok remekül teljesítettek, a 14 közül 10 legmagasabb színvonalú díjat nyertek. A sportolók ugyanannyi aranyérmet nyertek. A férfi kosárlabda- és kézilabda-válogatott győzelmet aratott. Ismét, mint a moszkvai olimpián, Vlagyimir Szalnyikov szovjet úszó nyerte az aranyérmet. De az olimpia igazi hősnője az NDK atlétája, Christina Otto volt, aki úszásban 6 aranyérmet kapott.
Mat Biondi amerikai úszó, aki 5 legmagasabb szintű érmet nyert, csak kissé lemarad Christinától. Honfitársa, Janet Evans további három aranyérmet kapott.
A szovjet labdarúgó-válogatott remekül teljesített a szöuli meccseken, amelynek a döntőben 2: 1-es pontszámmal sikerült felülmúlnia a jeles brazilokat, gólokat Igor Dobrovolsky és Jurij Savichev szerzett.
A XXIV. Nyári olimpián a sportolók sok kiemelkedő eredményt mutattak, de ezekre a játékokra sok doppingbotrány miatt is emlékeztek. Tehát a híres kanadai sprinter, Ben Johnson, aki 100 méteres távot futott fenomenális 9, 79 másodperces idővel, elvesztette aranyérmét. Két bolgár súlyemelőt kizártak, akik súlycsoportjukban aranyérmet nyertek. Az új botrányoktól tartva a bolgár súlyemelők elhagyták Szöulot, még a még nem teljesítő sportolók is távoztak.
A bírák nem mindig viselkedtek objektíven. Így a boksz ringben a világ ökölvívójának jövő sztárja, az amerikai Roy Jones teljesen felülmúlta dél-koreai riválisát, Park Si Hoon-t. Az ütések aránya elérte a 86:32 -et az amerikai javára, Park Si Hong-ot egyszer ledöntötték. A bíró azonban végül megadta a győzelmet a megverteknek és alig tudott lábon állni koreai. E veszteség ellenére Roy Jones megkapta a szöuli olimpia kiemelkedő ökölvívója címet és a Nemzetközi Amatőr Ökölvívó Szövetségtől a Val Barker Trophy címet. Ezt a díjat általában a verseny győztesének ítélik oda. Később a harcot megítélő bírákat kizárták - bizonyítani lehetett, hogy kenőpénzt kaptak a dél-koreai küldöttségtől. A győztesről szóló döntést soha nem módosították, de 1997-ben Roy Jones megkapta az Ezüst Olimpiai Rendet.
A nagyon félreérthető eredmények ellenére a szöuli olimpia fontos mérföldkővé vált az olimpiai mozgalom történetében. Különösen a doppingellenőrzések jelentős szigorítása tette lehetővé a következő olimpia sokkal őszintébbé tételét.
