A sportban elterjedt a vélemény, hogy a falak segítenek otthon. Értelemszerűen szurkolóik támogatásával könnyebb szembeszállni a riválisokkal, de vannak olyan ellentétes esetek is, amikor a sportolók nem tudnak ellenállni a felelősség által okozott pszichológiai nyomásnak, és teljesen más szintet tudnak felmutatni, mint amit rajongóik elvárnak tőlük.
A belföldi versenyeket különböző kontinenseken rendezik - Európa Bajnokság, Amerika Kupa, Ázsia Kupa, Afrikai Nemzetek Kupája és CONCACAF Arany Kupa. Mindegyikben előfordult, hogy a falak biztosították a győzelmet a hazai csapatok számára. A legtöbb ilyen példa természetesen a dél-amerikai Copa America-ban volt - a legrégebbi az összes közül. Uruguay labdarúgói a többinél gyakrabban kapták meg a tiszteletbeli trófeát nézőik előtt - 7 alkalommal. Argentínának eggyel kevesebb hazai győzelme van. A Brazil Ball Wizards négy sikertörténetet nyert. Afrikában a ghánai csapat enyhe előnnyel rendelkezik, kétszer nyert tornát a területén - 1963-ban és 1978-ban. Irán itthon gyakrabban nyerte meg az Ázsiai Kupát, mint mások, de szintén csak 2-szer (a másik 5 diadalmasnak egy-egy eredményes teljesítménye van).
Az európai kontinentális Bajnok Kohort a saját mezőnyükön a legszerényebb mind közül. Egyszer csak három válogatott ünnepelte a hazai sikert - Spanyolország (1964), Olaszország (1968) és Franciaország a legendás Michel Platinivel (1984).
Az összes futballszövetség egyesítő versenyei az olimpiai játékok, és 1930 óta csatlakozik hozzájuk a világbajnokság, amelyből az első egyébként a házigazda uruguayi válogatott győztese lett. Az első olimpiát a játékok szervezői is megnyerték - Nagy-Britanniából érkező futballisták. Valamikor a világbajnokságon a bolygó legjobbjaivá is váltak. Aztán 1966-ban a játék alapítói között ragyogott a legendás Sir Bobby Charlton, aki győzelemre vezette csapatát. Általánosságban elmondható, hogy az olimpiai futballversenyek teljes történetében még két csapatnak sikerült a rajongóinak kedveskednie, ahogy mondani szokták, "a pénztár elhagyása nélkül". 1920-ban a belgák nyerték az antwerpeni tornát, a barcelonai arany pedig a spanyol válogatotté lett. Utoljára a világ legjobb futballcsapata lett a saját szurkolói előtt a francia még 1998-ban. Előtte pedig a bennszülött falak segítettek Olaszországnak, Németországnak (NSZK), Argentínának, valamint a már említett Uruguay és Anglia válogatottaknak.
A női futball is látta az általunk leírt eseteket. 1999-ben az amerikai nők, gyakran mások, mint a bolygó legerősebbjei, világbajnoki címet szereztek az Egyesült Államokban rendezett tornán, amely az egyetlen ilyen jellegű jelenség volt. A Csillagok és Csíkok országából érkező lányok is az olimpiák ranglistájának legjobbjai lettek - abban az évben a női futball debütált az atlantai nyári játékok programjában.
