Kezdetben ez a fajta harcművészet nem járta a stílusokra osztást. Az első mesterek és alapítók egy egységes iskola létrehozását szorgalmazták, azonban ezzel nem mindenki értett egyet.
Telt az idő, és a karate sok különálló iskolára oszlott. Új stílusok jelentek meg és jelennek meg a mai napig. Ez annak köszönhető, hogy sok kiemelkedő mester valami saját dolgot visz be a meglévő stílusba, és így egy új, saját nevű iskola születik. Az is előfordul, hogy a hallgató valamilyen oknál fogva nem képes bizonyos mozdulatokat végrehajtani, vagy sokáig helytelenül hajtja végre őket, ebben a tekintetben maga a mozgás módosul. Azonban az igazi karate mestereket, akik életüket ennek a művészetnek szentelték, a legtöbb önjelölt iskola és házi karatéka nem ismeri el.
Ma lehetetlen megnevezni a karate stílusok pontos számát, csak az ismert, hogy több száznál több van belőlük. Ennek ellenére a japán karatének négy fő stílusa létezik.
Shotokan. Alapítója a mester Funakoshi Gichin volt. Ennek a stílusnak az emblémája a tigris. A legnagyobb figyelmet a lelki fejlődésre és az oktatásra fordítják. A fő követelmény a rituálék, normák és szabályok betartása. A Shotokan széles függőleges helyzetű, merev blokkokkal és lineáris mozgásokkal rendelkezik. A stílus alapelve az, hogy egy csapással kell ütni. Taktika: élesség, impulzivitás, kemény egyensúly, stabilitás a mély állások miatt.
Goju-Ryu. A Chojun Miyagi alapítója. A stílus egyik jellemzője a belső energián alapuló harci hatékonyság. Egyesíti a kemény és a puha technika elveit. A hangsúly a közeli harcon van, ami lehetővé teszi zárt terekben történő alkalmazását.
Wado-ryu. A Hironori Otsuka alapítója. Az embléma összeszorított öklöt és fehér galambot ábrázol. Ez a stílus igényli a legtöbb mozgékonyságot és mobilitást, ellentétben a többiekkel. Nem használ merev tömböket és ütéseket, mint a Shotokan-ban, hanem a test manőverezhetőségét, simaságát és a mozgás hosszát használja. A dobásokat és a söpréseket aktívan használják.
Shito-ryu. A karate egyik legrégebbi iskolája. Alapító Kenwa Mabuni. A stílus fő jellemzője az esztétika és az artisztika. Taktika: reakciósebesség, erő, kemény ütések és blokkok, puha mozgás, mozgékonyság, váratlan támadás, támadással történő védekezés.
