A rövid távú futás abban különbözik, hogy megköveteli a maximális sebesség rövid időn belüli fejlesztését. Itt minden másodperc töredéke számít, mert minden késés csökkenti a győzelem esélyét. A kezdetektől fogva nagy mozgási sebesség biztosítása érdekében a sprinterek úgynevezett alacsony indítást alkalmaznak.
Mi határozza meg az alacsony rajt hatékonyságát a sprintelésnél
A sprint start megalapozza a rövid távok lehető leghatékonyabb futását. A sportoló az első lépésektől felgyorsul. A futás kezdeti szakaszában fontos, hogy sebesség-előnyt biztosítson magának.
A tapasztalt sprinterek sok időt töltenek a futás kezdeti szakaszának gyakorlásával, és gyors leszállást érnek el a rajtvonalról.
Az atlétika hajnalán elterjedt egy magas rajt, amelyben a sportoló teste majdnem függőleges. Néha különféle trükköket használtak a kezdeti futási sebesség növelésére. Például a futók megpróbáltak botokra támaszkodni, vagy apró köveket szedtek fel. Már az ókorban a sportolók kőlapokkal álltak meg a rajtnál.
Az alacsony rajt csak a 19. század végén lépett be a sprintfutás gyakorlatába. Ma ezt a technikát standardnak tekintik, mert előnyei nyilvánvalóak. Ez a fajta rajt lehetővé teszi azonnali gyors ütemben történő futás megkezdését és a lehető legnagyobb sebesség kifejlesztését egy rövid szakaszon.
Az alacsony rajt hatékonyságát az határozza meg, hogy a rajtvonalról való leereszkedés pillanatában a futó súlypontja már messze megelőzi a forgáspontot. Különösen fontos a lábak helyes elhelyezése. Mivel a pálya éles szögben van, a sprinter lába maximális taszító erőt biztosít, amelyet nem lehet minden vágy mellett magas rajtnál elérni.
Alacsony indítási technika
Alacsony indítás esetén úgynevezett rajtblokkokat használnak, amelyeket a rajtvonaltól különböző távolságra telepítenek. A betéttartó párnákat úgy helyezzük el, hogy a futópad felületéhez képest bizonyos szögben hajlanak.
A jól illeszkedő párnák optimálisan nyújtják a vádli izmait a nagyobb felszállási sebesség és a felemelkedési erő érdekében.
Miután megkapta a jelet, hogy felkészüljön a rajtra, a sprinter ráteszi a lábát a blokkokra, miközben a kezén nyugszik. Ebben az esetben a kocogó lábat a blokkra helyezzük, amely távolabb helyezkedik el a rajtvonaltól, a lengő lábat pedig a közelihez. Ezt követően a futó letérdel a mögött álló láb térdére, és kezét a rajtvonal mentén helyezi, hüvelykujjait befelé helyezve. Optimális esetben, ha a kezei váll szélességűek. A test a rajt előtt kiegyenesedik, a fej kissé le van döntve.
A "Figyelem!" Parancs hallatán a sprinter kissé kiegyenesíti a lábát, felemeli a medencéjét, és a lábát a párnák tartópárnáira támasztja, miközben megerőlteti a láb izmait. A sportoló egyenesen tartja a törzset, a tekintet lefelé irányul. A kezdő lövéskor a futó mindkét lábával aktívan lökdösődik, karjait letépi a pályáról, és élesen előrehozza a testet, segítve magát a hajlított karok mozdulataiban. Ez a technika lehetővé teszi, hogy maximális sebességgel szálljon le a rajtról.
