A szablyában és fóliában vívott versenyek 1896 óta szerepelnek a nyári olimpiai játékokban. 1900-ban az epee verseny felkerült a meglévő tudományterületekre. A nők 1924-ben kezdtek részt venni az olimpián a vívásban.
A vívók küzdelmének lebonyolításához 14 m hosszú és 1, 5–2 m széles pályára van szükség.
A sportolók háromféle fegyvert használnak: epee, rapier vagy szablya. A lépcsőn vagy fólián zajló versenyeken rögzítik a defektek számát, mert ezek a fegyvertípusok a szúráshoz kapcsolódnak. Ha a harcot szablyákkal hajtják végre, ami szintén aprítófegyver, akkor az ütéseiket is számolni kell.
Az epee játékosoknak joguk van injekciót beadni a test különböző részein. Az egyetlen kivétel a fejtámla. Ugyanakkor a rapier csak a törzset érheti el. A többi lövés nem számít. A rapierekkel és kardokkal vívott harcok másik különbsége a támadások sorrendje. Az epee-vívás szinkron módon történik az ellenfelek között, és a fóliavívók bizonyos sorrendben hatnak. Az injekció beadásának joga az egyik sportolótól a másikig terjed.
A vívók számára fontos, hogy helyesen tudják koordinálni cselekedeteiket. El kell kerülni az ellenséges támadásokat, ütéseket és ütéseket okozni, és egyúttal be kell tartani az erre az olimpiai sportra kialakított szabályokat.
A lövések pontos számlálása érdekében a sportolók fehér egyenruhát viselnek. A fegyverre tintával átitatott pamut hegyet tesznek. A vívó ruházatával érintkezve egy fólia, epe vagy szablya nyomot hagy.
A nagy vívó sportolókat "maestrosnak" hívják. A kapott olimpiai érmek rekordtulajdonosai közül kiemelhető az olasz Edoardo Manjarotti, aki 1936-tól 1960-ig 13 érmet nyert, amelyek közül 6 arany, 5 ezüst és 2 bronz volt. Aladar Gerevich magyar sportoló kissé lemarad Manjarotti mögött - 10 olimpiai érme van, és közülük 7 arany. A női bajnokságban az olasz sportolók jeleskedtek: Valentina Vezzali és Giovanna Trillini.
