Az olimpiai mozgalom folyamatosan javul, azonban sajnos a pozitív mellett negatív tendenciák is vannak a fejlődésében. A NOB azonban nagyon odafigyel a játékok problémáira, és lehetőségeihez mérten igyekszik azokat megoldani.
A modern olimpiai mozgalom fő irányzatai között számos pozitív tendencia figyelhető meg. Ez különösen az ifjúsági olimpiai játékok szervezését érinti. Az első nyári játékokat csak 2010-ben kezdték megrendezni, a téli játékokat pedig 2012-ben. Az ifjúsági olimpia elődei olyan világversenyek voltak, amelyeken junior sportolók vettek részt, akik életkoruk 14-18 év között volt. Az ilyen események szervezésének célja az volt a vágy, hogy bevonják a fiatalokat a hivatalos olimpiai mozgalomba, segítsék az utánpótláskorúakat tehetségeik megvalósításában, valamint olyan erős sportolókat találjanak, akik méltók lesznek képviselni országukat a következő játékokon.
További pozitív tendencia volt a nők fokozatos részvétele az olimpiai mozgalomban és a nemek közötti aszimmetriák korrekciója. 1981-ig egyetlen nő sem volt a NOB tagja, mivel a bizottság összetételéről a tagjai hozták meg a döntést, azaz férfiak. 1999-ben is a NOB 113 emberéből mindössze 13 nő volt, és az olimpia női sportját 2000 után kezdték elismertetni, amikor a sydneyi olimpián a sportolók megpróbálták bebizonyítani, hogy méltósággal versenyezhetnek. A női sport iránti hozzáállás továbbra is kétértelmű, azonban pozitív tendenciák mutatkoztak ebben a kérdésben.
Sajnos van egy bizonyos negativitás is. Annak ellenére, hogy a NOB tagjai nyilatkozatai szerint a modern olimpiai mozgalom fő célja a különböző országok állampolgárai közötti kölcsönös megértés javítása, ennek ellentétes tendenciája figyelhető meg. Még 1964-ben, az olimpia részeként rendezett futballmeccs során a játékvezetők tettével elégedetlen szurkolók harcba kezdtek, amelyben több mint 300 ember halt meg, és több mint 600 súlyosan megsebesült. A szereteten, kölcsönös megértésen és igazságosságon alapuló olimpiai ideológia nem mindig működik, és sajnos a játékok eredményei gyakran komoly botrányokat okoznak. Ilyen például a Salt Lake City-i olimpia.
És végül egy másik kellemetlen tendencia a mozgalom túlzott politizálása volt. Az egyes sportolók vagy akár egész országok bojkottokat rendeznek, vagy ami még rosszabb, teljes tiszteletlenséget tanúsítanak, demonstratív módon megszegve az esemény szabályait. Még a 2014-es szocsi olimpia is ellentmondásos, és az amerikai kongresszusi képviselők még közös amerikai-európai bojkottot is javasolnak. Sajnos kevés politikus érti, hogy az ilyen cselekedetek mennyire pusztítóak az olimpiai mozgalom egésze szempontjából.
