A tűz az olimpiai játékok egyik legismertebb szimbóluma. Egy olyan személy, aki figyelte az olimpia megnyitóját, látta, hogy egy sportoló égő fáklyával jelenik meg a stadionban, és hogyan gyullad ki egy hatalmas edény - az olimpiai láng tála - ebből a fáklyából. Ez a szertartás mindig az érzelmek viharát idézi elő. A tűz alatt a tűz alatt folyamatosan égni kell. Amikor pedig az olimpia hivatalosan lezárul, a tálban a tűz kialszik.
Az ókori görög mítoszok szerint tüzet hoztak a földre a szent Olümposz-hegyről, ahol az istenek élnek. De egyáltalán nem Isten ajándéka volt! A titán Prométheusz tüzet lopott, és odaadta az embereknek, megtanítva az embereket a használatára. Ennek köszönhetően az emberek már nem voltak védtelenek a hideg és ragadozó állatokkal szemben, könnyebbé vált számukra az élet. Ehhez Prométheusz Zeusz legfelsõbb isten parancsára egy sziklához volt láncolva, és hosszú évekig egy sas megcsipkedte a máját. Ezek a szörnyű gyötrelmek addig folytatódtak, amíg a nagy hős, Herkules meg nem ölte a sasot, és kiszabadította Prométheuszt. Hercules, a mítoszok szerint, Olimpia városában kezdeményezte a versenyeket, Zeusznak szentelve a játékokat, hogy enyhítse haragját.
Emlékezve Prométheusz önfeláldozására, az ókori görögök a verseny kezdete előtt tüzet gyújtottak. Így tisztelték emlékét. Ezenkívül a tűz az ókori népek között szent szimbólum volt: azt hitték, hogy „megtisztítja” az embert. Ezért a tűzgyújtás szertartásának fel kellett szabadítania a rossz szándéktól mind a versenyek résztvevőit, mind a Hellas egész területéről Olimpiába érkező nézőket. A tűz lángja mintegy hangsúlyozta a legfelsőbb istenségnek szentelt versenyek szakrális jellegét, hozzájárult a játékok idején meghirdetett békéhez.
Amikor sok évszázaddal később báró Pierre de Coubertin és társai újjáélesztették az olimpiai játékokat, a tűz egyik szimbólumának választották a tüzet. Természetesen senki sem hitt a Zeusz istenben a 19. században, de az újjáéledt olimpiának állítólag elő kellett mozdítania az emberek közötti békét. - A stadionokban kell versenyezni, nem a csatatéren! - ilyen volt de Coubertin elve. Az olimpiai láng lángja pedig a mai napig erre emlékezteti az embereket.
Az Olympia területén található Hera templomban világítanak a naptól egy speciális tükör segítségével. És akkor a sportolók váltóversenyén égő fáklyát szállítják abba az országba, ahol a játékokat rendezik. A futók felváltva viszik a fáklyát a főstadionba. És abban a pillanatban, amikor a láng megjelenik a tálban, az olimpiát nyitottnak tekintik.
