Az életkor befolyásolja a sportolók fizikai fejlődését. A sportforma csúcsát körülbelül 20 éves korban érik el, ezt követően fokozatos csökkenés következik be. Ennek ellenére vannak példák nagyon fiatal és nagyon idős sportolók sikeres teljesítményére.
Az olimpiai játékok teljes történetében a legfiatalabb bajnok a francia Marcel Depayet. 1900-ban elnyerte a holland válogatott aranyérmét, az evezés versenyében a duplát coxolta. Az előző kormányos túl nehéz volt, ezért helyébe egy gyermek lépett. Pontos kora nem ismert, de a történészek szerint 8-10 éves volt akkor.
Említést érdemel még Dimitrios Lundras görög tornász, aki 1896-ban 10 évesen és 218 naposan bronzérmet nyert az egyenetlen rúdversenyen.
A nők között a legfiatalabb olimpiai aranyérmes a dél-koreai Kim Yun Mi gyorskorcsolyázó. Az 1994-es rövidpályás váltót nyerte csapatával Lillehammerben.
Jelenleg egyértelmű életkor-korlátozások vannak érvényben az olimpiai játékokon való részvételre, így ezek az olimpiai bajnokok a verseny történetének legfiatalabbjai maradnak. A 14 és 18 év közötti sportolók számára az ifjúsági olimpiai játékokat külön rendezik, azonban a junior versenyek győzteseinek joguk van részt venni az olimpián a felnőtt sportolókkal együtt.
Az egyes olimpiai sportágakra különböző korhatárok vonatkoznak. Például a kézilabdázók nem lehetnek 18 évesnél fiatalabbak, a tornászok pedig 16 évesek. Egyik sportágban sem esik a korhatár 14 év alá. A 2012-es londoni olimpián a litván úszó, Ruta Meilutyte lett a legfiatalabb bajnok. A 100 méteres mellúszás győzelmét 15 éves és 133 napos korában nyerte, ezzel európai rekordot állítva fel.
