A ski halfpipe egy újfajta szabadfogású tudományág, amely a szocsi olimpiai játékokon debütált.
A szabadstílus viszonylag fiatal téli sportnak számít. Először 1988-ban szerepelt a téli olimpiai játékok programjában. Oroszországban ezek a versenyek csak lendületet vesznek, míg a kanadai és amerikai sportolók már aktívan érmet szereznek. 2014-ben az olimpiai freestyle versenyek 5 típusú szakágat foglalnak magukban, amelyek között két új is megjelent - a sí félpipe és a sípálya.
Mi az a sí félcső?
Ennek a tudományágnak az neve angolul szó szerint fordítva "félcső" vagy "félcső" (félcső). Csak annyit, hogy a sportolók szabadfogású síléceken végzik a trükköket a lejtőn, ami egy U alakú tál. Ebben az atléta mozog egyik falról a másikra, ezáltal fejlesztve a sebességet és a magasságot. Érdemes megjegyezni, hogy ez a sport nem kezdő freestylereknek való, hiszen itt szinte minden mozdulatnál trükköt kell végrehajtania.
A verseny során minden résztvevő kétszer jön ki, hogy megmutassa a programját, vagyis 2 kísérletet tesz egy sikeres kölcsönzésre. Mindegyik kísérletet bírák értékelik, akik figyelembe vesznek bizonyos trükköket és pontokat adnak. Mindkét próbálkozás pontjainak összegét összegzik, és a maximális pontszámot elért sportoló nyer.
A sífutócsőben a következő trükköket értékelik:
- hátlapok: a sportoló hány fordulatot hajt végre tengelye körül a levegőben;
- őröl: milyen simán és halkan csúszik a sportoló a korláton;
- flip: mennyire tisztán ugrik a sportoló, miközben egyik sílappal el kell tolnia, a másikon pedig leszállnia;
- megragad: mennyi ideig képes a sportoló az elfogott sílécekkel a levegőben tartani a helyzetet a leszállás előtt.
