A sakk korunk egyik legnépszerűbb logikai játéka. A lenyűgöző sakkmérkőzések feldobják a közelgő borongós őszi estéket. Az elmúlt évszázadban pedig a játékosokat elbűvölte ez a csodálatos játék.
Az akkori játék jellemzői
A 19. század első felét gyakran a sakk "romantikus korszakának" nevezik. Akkor még nem voltak nemzetközi sakkversenyek, nem volt hivatalos mérkőzés a világbajnoki címért. Ez a látszólagos szervezeti hiba az akkori játékstílusban tükröződött. Minden játékos elsősorban az ellenfél királyának támadását tűzte ki célul. Sok szép és dinamikus játékot játszottak, de az általános sakkstratégia sok kívánnivalót hagyott maga után. A fő figyelmet a támadásra, a támadásra fordították. A védekezés nem volt elég mélyen kidolgozva, ennek eredményeként sok olyan meccset játszottak, amelyek nem tűntek vesztesnek a mai helyzetből.
A klasszikus korszak kezdete
A század közepén a helyzet fokozatosan változni kezdett. A sakkozók új generációja összetettebb és mélyebb elveket fogalmazott meg a sakk játékában. Támadás - természetesen, de csak akkor, ha van valami tényleges előny, amelyet hatékonyan lehet használni. A fogalmi forradalom az akkori sakkgondolkodás általános változásainak eredménye. A játék fokozatosan kezdett túllépni az otthoni szabadidő és az összejövetel határain. Országos és nemzetközi tornákat kezdtek szervezni, ahol a legerősebb sakkozók találkozhattak egymással. Beszélgetni kezdtek az országos bajnokságok és a nemzetközi tornák győzteseiről, újságokba írtak. Hivatalos világbajnokság még nem volt. Ezúttal a sakk klasszikus korszakának volt az előfutára.
