A freestyle az egyik legfiatalabb az olimpiai sportok között. 1992-ben Albertville-ben lépett be a téli olimpia hivatalos programjába, előtte négy évvel pedig bemutató versenyeket rendeztek Calgaryban. A freestyle három szakterületet foglal magában - mogul, akrobatikus ugrás és síbalett. Eddig csak két típus lépett be az olimpiai programba: balettversenyeket nem rendeznek az olimpián.
Angolból lefordítva a "freestyle" szó jelentése "szabad stílus". Ez ingyenes síelés. Ezt a sportot a Nemzetközi Síszövetség irányítja.
A sportolók sokáig kezdtek különféle akrobatikus síléceket végezni. Az első bukást még a múlt század 20-as éveiben rögzítették. A klasszikus síelés rajongói azonban sokáig nem akarták a szabadstílust önálló sportként elismerni. Nem vették komolyan, és egyfajta műsornak tekintették. A sportolók sikeresen vonzották a turistákat a hegyi üdülőhelyekbe.
Az új sportág első hivatalos versenyeit 1971-ben rendezték. Ekkorra az akrobatika legjobb mesterei és a mogulok kiváló technikát értek el. A versenyszabályokat kidolgozták és elfogadták hét évvel az első verseny után. Négy díjcsomagot játszanak a fehér olimpiákon. Mind a mogul, mind az akrobatikus ugrások versenyeit férfiak és nők között rendezik.
Az első olimpiai szabadfogású tudományág a mogul volt. Ennek a típusnak sok közös vonása van a hagyományos síelési típusokkal, de a versenyeket speciális dombos pályákon tartják. Az "olimpia előtti korszakban" ezek a számok spontán alakultak ki. Dudorok jelentek meg a síelők gyakori kanyarodásaiból ugyanazon a helyen. A modern mogul pálya 250 m hosszú és meredekebb, mint a szlalom pálya. Ezen felül a sportolónak 2 akrobatikus ugrást kell végrehajtania. Nemcsak a távolság megtételének sebességét veszik figyelembe, hanem a kanyarok és ugrások technikáját is.
A következő olimpiai játékokon Lillihammerben már kétféle szabadfogás volt. A mogulhoz akrobatikus ugrások csatlakoztak. A sportolók három különböző magasságú trambulinról ugrottak. A legnagyobb magassága 3,5 m, a középső - 3,2 m, a legkisebb pedig 2,1 m. Az 1994-es naganói játékokon már hét síugrás volt, és a sportolók ízlésük szerint választhattak. Bármely akrobatikus ugróversenyen két ugrás eredményét veszik figyelembe. A bírók testülete a felszállási technikáért, magának az ugrás minőségéért és az akrobatikus elemért ad pontokat. Az ugrás nehézségi tényezőjét is figyelembe vesszük. Az akrobatikus ugrásokhoz készült trambulinok építése során meglehetősen szigorú biztonsági követelményeket írnak elő. A területet, amelyre a sportolók leszállnak, laza, puha hóval kell borítani.
