Kémia szempontjából a tejsav két anyag - a glikogén és a glükóz - bomlásterméke vagy glikolízise. A glikolízis során szabadul fel az energia, amely annyira szükséges a sportolók számára az edzés során.
Honnan jött a vélemény a tejsav feleslegéről a szervezetben?
Széles körben elterjedt a vélemény, hogy a tejsav sok problémát okoz a sportolók számára, és igazi ellenség, komoly akadálya a sikeres sportkarriernek. Úgy gondolják, hogy ha a sportoló testében a tejsav szintje magasabb a normálnál, akkor súlyos fájdalmat és görcsöket tapasztal az izmokban, és oxigén éhezés is előfordulhat.
Az ilyen sztereotípia valódiságának vagy hamisságának részletesebb megértése érdekében először a biokémia felé kell fordulni. Formálisan a tejsav egy kettéhasadt glükózmolekula, amely az osztódás - glikolízis - során speciális anyagokat - piruvátokat szabadít fel. Az emberi izmok ezeket az anyagokat energiaforrásként használják, és nélkülük az izmok egyszerűen nem tudnak összehúzódni és ellazulni, ami teljes tétlenséget jelent.
Különösen sok piruvát szabadul fel edzés közben a megnövekedett glikolízis miatt, és ennek az anyagnak a feleslege végül visszaalakul tejsavvá. Éppen ezért az intenzív edzés gyakran a tejsav feleslegéhez vezet a sportolók izmaiban. Az a vélemény azonban, miszerint a tejsav okozza azt a jellegzetes fájdalmat, amely általában néhány nappal az edzés után utoléri a sportolókat és a testépítőket, nem igazolódott és tudományosan nem bizonyított. Tizenöt év telt el azóta, hogy a szakemberek felfedezték az edzés utáni izomfájdalom valódi okát - ezek az izomrostok banális mikrotraumái, amelyek szokatlanul nagy terheléssel járnak.
Miért van szüksége a szervezetnek tejsavra?
A tejsav a legfontosabb energiaforrás az egész test számára. Ha a sportedzés nagyon magas intenzitással rendelkezik, akkor az úgynevezett gyors szálakban képződött tejsavat a lassú rostokba szállítják, ahol aztán energia-üzemanyaggá alakítják.
A sportoló izmaiban dolgozzák fel a teljes előállított tejsav háromnegyedét. Az izomrostokból származó tejsav mintegy negyedét a keringési rendszer szállítja a májba és a vesékbe, ahol sikeresen feldolgozzák. Így a szervezetben a tejsav úgynevezett "feleslegéről" elterjedt meggyőződésnek ma nincs tudományos megerősítése.