Az olimpiai láng meggyújtásának hagyománya a kontinensen átsuhanó fáklyából Németországból származik. Az olimpiai váltót Karl Diem találta fel, aki az 1936-ban Berlinben megrendezett olimpiai játékok bizottságának főtitkára volt.
A híres szobrász, Walter Lemke tervezte az első olimpiai fáklyát. Az Olympia hatalmas parabolatükörrel világított, és mindössze 12 nap és 11 éjszaka alatt szállították Berlinbe. A váltóban 3331 fő vett részt, akik 3187 km távot tettek meg.
Később, 1938-ban, Leni Riefenstahl német rendező erről a váltófutásról filmet készített, amelyet "Olympia" néven ismertek.
Hagyományosan az olimpiai fáklyát futók vitték, de néha más szállítási módszereket használtak annak mozgatására. Hajóval, repülővel, kenuval és még tevével is szállították. Az 1956-os melbourne-i olimpiára menet a fáklyavivők lóháton vitték a fáklyát, mivel útjuk során Stockholmban lovas versenyeket rendeztek.
1976-ban az olimpiai láng fantasztikus utat tett meg. Az Olympia-ban rádiójelgé alakították, majd műhold segítségével továbbították Kanadába. Ott egy rádiójel aktivált egy lézersugarat, amely meggyújtotta az új olimpiai játékok tüzét.
Az olimpiai fáklya meglátogatta a tenger fenekét is. 2000-ben Wendy Craig-Duncan biológus szállította Ausztrália partjainál a Nagy Korallzátony mentén. A fáklya gyönyörűen égett a víz alatt, köszönhetően egy speciális csillogó vegyületnek, amelyet a tudósok kifejezetten erre az eseményre fejlesztettek ki.
A leghosszabb fáklyaváltót világszerte nevezték el. 78 napig tartott és 2004-ben került sor. Az olimpiai lángot 11 400 fáklya hordozta kézről kézre. 78 000 kilométeres távolságot tett meg. A világméretű fáklyafutás során az olimpiai fáklya először utazott Afrikába és Dél-Amerikába. Végigvitték azokat a városokat, ahol korábban rendezték az olimpiát. A fáklyafutás Athénban kezdődött és ért véget, ahol a 2004-es nyári játékokat rendezték.
