Az evezős szlalom egy turbulens vízfolyáson zajló verseny, amely során a sportolóknak át kell menniük a szervezők által kitűzött összes kapun. A versenyeken folyókat és mesterséges csatornákat egyaránt használnak, amelyek áramlási sebessége nem kevesebb, mint 2 m / s.
Az evezős szlalom először az 1972-es nyugat-európai olimpián jelent meg. A verseny szervezői mesterséges pályát készítettek, amelynek megépítése 4 000 000 dollárba került. Bár a szlalom érdekes előadássá vált a nézők számára Münchenben, 20 évre kizárták az olimpiák programjából. Ez a tudományág 1992-ben jelent meg újra a barcelonai olimpián.
A pálya elhaladásakor a sportolók arra törekszenek, hogy teljesítsék a megadott időt, amely általában 100 és 130 másodperc között mozog, szigorúan betartva a verseny szabályait. Az evezõknek át kell menniük az összes kapun, anélkül, hogy hozzá kellene érniük a rúdjukhoz, és nem szabad beavatkozniuk ellenfelükbe. A szabályok megsértése büntetési percek felhalmozásával vagy akár kizárással büntethető.
Amint a hajó teste elhalad a fehér rajtvonalon, megkezdődik az időzítés. Akkor ér véget, amikor a hajó átlépi a fehér célvonalat.
A versenyeredményeket az egyes sportolóknak adott két kísérlet eredménye alapján határozzuk meg. Az első menetben az evezõknek lehetõségük van megismerkedni a pályával. Ezért az utolsó úszást gyorsabban és könnyebben lehet legyőzni, mert a szervezők maximum 6 kapu helyét változtathatják meg.
A férfiak kajakban és kenuban versenyeznek, a nők pedig csak kajakban. Az evezőszlalomban használt kenu kétféle lehet: egyes és kettes.
Annak érdekében, hogy minden sportoló tisztességes körülményeket biztosítson, a rajt sorrendjét a kevésbé erőteljes evezősök csónakjaival kell meghatározni. Ezenkívül olyan szabványokat vezettek be, amelyek meghatározzák a kajak és kenu minimális lehetséges súlyát.
2006-ban létrehozták az Orosz Szövetségi Szlalom Szövetséget, amely e sportág fejlesztésével és a nemzeti csapatok intézetének támogatásával foglalkozik. Ez az unió 17 regionális szövetséget foglal magában.
