Az 1960-as tizenhetedik nyári olimpiát augusztus 25. és szeptember 11. között rendezték Rómában. Ez volt az első nyári olimpia Olaszország számára, az első téli játékokat ebben az országban négy évvel korábban Cortina d'Ampezzo kisvárosban rendezték.
Rómát a Nemzetközi Olimpiai Bizottság párizsi 50. ülésszakán, 1955. június 15-én választották a 17. nyári olimpia fővárosává. Róma fő riválisa a svájci Lausanne volt, ám a zárószavazáson Róma 35: 24-es pontszámmal nyert.
Az örök város figyelemre méltóan felkészült a versenyre, a sportolók 18 komplexumban versenyeztek. Történelmi tárgyakat használtak a versenyre: Caracalla ősi fürdőiben tornászok láttak vendégül, birkózószőnyegeket helyeztek el a Basilica de Maxentius-ban, a maraton útvonala az ősi Apia úton haladt a Colosseumig.
83 ország öt és fél ezer sportolója küzdött meg 150 éremkészletért 18 sportágban. Az olimpia nyitó és záró ünnepségét az új Foro Italico stadionban tartották, amely 90 000 nézőt tudott befogadni.
A szovjet csapat 285 emberrel érkezett a játékokra. Az aranyérmek számláját Vera Krepkina nyitotta meg, aki a leghosszabban ugrott. Ljudmila Sevcsova nyerte a 800 méteres futamot, Elvira Ozolina aranyat nyert a gerelyhajításért. Az Irina Press megnyerte a 80 méteres futamot, nővére, Tamara remek volt a lökésben és a diszkoszvetésben, ezüstöt szerzett, Nina Ponomareva pedig aranyérmet kapott.
A Szovjetunió válogatott férfi sportolói közül Viktor Tsibulenko (gerelyhajításban arany), Vaszilij Rudenkov (kalapácsvetés) különböztette meg magát. Pjotr Bolotnyikov megnyerte a 10 km-es versenyt, Robert Shavlakadze nyerte a magasugrást, Vlagyimir Golubnichy a 20 km-es versenyt.
Wilma Rudolph amerikai futó óriási népszerűségnek örvendett a játékokon, és megérdemelt aranyat szerzett. Kecses futása miatt Black Gazelle becenevet kapott. Az első olimpiai bajnok Afrika képviseletében a maratonfutó, Abebe Bikila (etióp) volt, aki mezítláb futotta a teljes távot.
Ökölvívóink közül csak a könnyűsúlyú Oleg Grigorjev kapott bajnok címet. Rómában a csillag Cassius Clay-re emelkedett, aki 18 évesen elnyerte a könnyűsúlyú bajnokságot. Ezután Muhammad Alira változtatta a nevét, és a profi ökölvívás legnagyobb nehézsúlyú bajnokának választották. A szovjet birkózók közül Ivan Bogdan, Avtandil Koridze és Oleg Karavaev lett díjazott.
Az evező, Vjacseszlav Ivanov egyedül nyerte meg a versenyt, megismételve melbourne-i sikerét. Antonina Seredina szovjet kajakos egyesben és párosban nyert Maria Shubinával.
A szovjet vívók jól teljesítettek. Az olimpia történetében először nyertek győzelmet a férfi és a női fóliacsapatok, az egyéni tornát Viktor Zhdanovich atléta nyerte.
A játékok legjobb sportolójának a szovjet súlyemelőt, Jurij Vlasovot ismerték el, aki mindhárom mozgáshoz nehézsúlyban, valamint a klasszikus triatlon összesített számában (537, 5 kg) olimpiai rekordokat döntött. Rekordjai egyidejűleg világrekordokká váltak. Jurij könnyed kezével megnyílt az út e címhez Vaszilij Alekszejev, Leonyid Zhabotinszkij és Andrej Kemerkin előtt.
Ez volt az első olimpia, amely teljes televíziós közvetítést kapott. Élő közvetítéseket 18 európai országban hajtottak végre, és az Egyesült Államokban és Kanadában az időeltolódás miatt kis késéssel.
A játékokon 74 olimpiai rekord született, ebből 27 haladta meg a világrekordot. A szovjet válogatott megőrizte vezető pozícióját a nem hivatalos csapatversenyen, 103 érmet nyert, amelyek közül 43 arany volt. A második helyezett az USA csapata lett (71 díj, 34 aranyérem). A harmadik Németország egyesült csapata (NSZK és NDK) volt, amely 42 érmet (12 arany) kapott.
