1928-ban Hollandia fővárosában, Amszterdamban rendezték meg a nyári olimpiát. Ez a város 1920-ban és 1924-ben igényelte a főváros státuszát, de Párizsnak és Antwerpennek engedett. A verseny ilyen hosszú előkészítése lehetővé tette az olimpiai játékok magas szintű megszervezését.
46 válogatott vett részt a játékokon. Az első világháború óta először hívtak meg német csapatot a nyári olimpiára. Ilyen versenyeken a történelem során először vettek részt olyan államok, mint Málta, Panama és Rodézia (ma Zimbabwe). A Szovjetunió nem tudta rendezni részvételének sorrendjét a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal, és továbbra is a versenyen kívül maradt.
Ezeken a játékokon az olimpiai hagyományok egy része először jött létre. Különösen az olimpiai láng gyulladt meg. Megállapították a csapatok átjutási sorrendjét a verseny nyitóünnepségén. Az első Görögország csapata, az utolsó pedig annak az államnak a válogatottja volt, amelynek területén a játékokat tartják.
Összesen 15 sportág versenyét rendezték az olimpián. Bővült a nők részvétele a tornán. Most nemcsak úszásban és búvárkodásban, hanem atlétikában és tornában is felléphettek. Ezek az újítások sok vitát és vitát váltottak ki az Olimpiai Bizottságban, de mégis úgy döntöttek, hogy számolni kell azzal a ténnyel, hogy a női sport egyre szélesebb körben terjed.
Az összesített éremtáblázat első helyét az Egyesült Államok szerezte meg. A sportolók - nők és férfiak egyaránt - a legtöbb aranyérmet hozták a csapatba. Például az amerikai Betty Robinson lett az első nő, aki aranyérmet nyert a 100 m-es futamon. Ennek az országnak az úszói, mind csapat részeként, mind egyéni úszásokban kiváló sporttudást mutattak.
A második helyezett a német válogatott lett. Az ország vízilabdacsapata aranyat kapott. A német súlyemelők is jól teljesítettek.
Finnország harmadik lett. E csapat sportolói és birkózói összesen 8 aranydíjat kaptak. Az érmesek között volt Paavo Nurmi, a legutóbbi párizsi olimpia győztese. A játékok házigazdájának - Hollandia - válogatottja pedig csak a 8. helyet szerezte meg.
