Annak ellenére, hogy a londoni olimpiai játékok résztvevőjét, Oscar Pistoriust nem tekintették valódi versenyzőnek a győzelemre, a közönség érdeklődéssel figyelte ennek a futónak a rajtjait. Ennek a figyelemnek az az oka, hogy a dél-afrikai sprinter a világ első olyan protézisekkel rendelkező paralimpikonja lett, aki egészséges sportolók mellett versenyzett az olimpián.
Oscar Pistorius 1986-ban született Johannesburgban. A fiúnak veleszületett hibája volt - mindkét rostos csont hiányzott. Az orvosok ragaszkodtak mindkét láb térd alatti amputálásához, és azt javasolták, hogy ezt a lehető legkorábban tegyék meg a gyermek alkalmazkodásának felgyorsítása érdekében. A leendő bajnok szülei beleegyeztek az operációba, amikor Pistorius csak 11 hónapos volt, és 13 hónapos korában már speciális protéziseket viselt.
Oscar rendes fiúiskolába járt, ahol aktívan részt vett a sportban. A fizikai betegség ellenére szerette a rögbit, a teniszt, a futást, a vízilabdát, a birkózást. Miután az iskolai versenyeken térdsérülést szenvedett, Pistoriusnak el kellett hagynia néhány sportágat, főleg szeretett rögbijétől.
Az edző felhívta a figyelmet arra, hogy a fiatalember elképesztő eredményeket mutat a sprintversenyeken, és azt tanácsolta, hogy koncentráljon erre a sportra. A Pistorius első nagy nemzetközi rajtja a 2004-es athéni paralimpiai játékok voltak. Ott a sportoló két díjat nyert: egy bronzérmet a 100 méteres futamon és egy aranyat a 200 méteren, de az atléta nem állt meg itt. Kezdve versenyezni a hétköznapi futókért, Pistorius soha nem látott eredményeket mutatott: a 2007-es római tornán ezüstöt nyert 400 méteren.
Úgy tűnik, hogy a közönséges futók számára indított versenyek sikeres rajtjai nagyszerű sportpályát vetítettek előre Oscar Pistorius számára, ám 2008-ban az Atlétikai Nemzetközi Szövetség (IAAF) úgy döntött, hogy eltávolítja a sportolót a nem fogyatékossággal élő személyek számára nem tervezett versenyeken való részvételtől. Döntése azon a kutatáson alapult, hogy a könnyű és ruganyos protézisek előnyt adtak Pistoriusnak a rendszeres futókkal szemben.
A futáshoz a sportoló izlandi szakemberek gepárd Flex-Foot protéziseit használja, amelyek több mint 30 000 dollárba kerülnek. Nekik köszönhetően Pistorius "Blade Runner" becenevet kapott. Ezek a protézisek szénszállal erősített műanyagból készülnek, amely tartós, de nagyon könnyű anyag. A futónak nyújtott néhány előny ellenére a protézisek is megnehezítik a versenyt, megnehezítik a kanyarodást és lelassítják a rajtot. Ezek az érvek segítettek Pistoriusnak az IAAF határozatának megtámadásában azzal, hogy a Sportdöntőbírósághoz fordultak.
A sportoló nem tudott kvalifikálni a pekingi olimpiára, de részt vett a 2008-as paralimpiai játékokon. Ezek a versenyek Pistorius 3 aranyérmet és paralimpiai rekordot hoztak 400 méter távolságon. Az intenzív edzéseket folytatva az atléta igyekezett beteljesíteni dédelgetett álmát - versenyezni a nyári olimpián. 2011 Oscar Pistorius újabb győzelmével telt el: ő lett a világ első amputált paralimpikonja, akinek kevesebb mint 46 másodperc alatt sikerült 400 méteres távot lefutnia.
Az atléta által az olasz kisvárosban, Lignanóban felállított személyes rekord (45, 07 másodperc a 400 méteren) lehetővé tette számára, hogy kvalifikálja magát a 2011-es atlétikai világbajnokságra és a londoni olimpiára. Miután a dél-afrikai nemzeti csapat részeként a világbajnokságon a 4x400 m-es váltó elődöntőjében szerepelt, Pistorius ezüstérmes lett.
A sportoló fő eseménye 2012-ben az olimpiai játékok volt. Az egyéni versenyben Oscar Pistorius nem tudott kijutni az utolsó futamokba, de volt szerencséje, hogy hazája válogatottja részeként részt vehetett a 4x400 méteres férfi váltó döntőjében. Oscar megkapta az utolsó negyedik szakaszt. A váltó eredményeit követően a dél-afrikai csapat a nyolcadik helyet szerezte meg. A 2012-es olimpián elért sikertelen teljesítménye ellenére Oscar Pistorius személyes példával bizonyította, hogy a fizikai fogyatékosság nem lehet akadálya az álom beteljesülésének.
